A sárgadinnyét az emberiség már nagyon régóta ismeri, hiszen Indiában már i. e. 3000-ben foglalkoztak vele, találtak nyomokat egyiptomi piramisokban is.

Konkrét származási helye ismeretlen, talán Afrika trópusi részéről vagy Ázsiából terjedt el. Európába Kolumbusz által került, akik a sárgadinnye magjait a földre dobták, így honosítva meg. Dél-Európa és Dél-Amerika váltak a termesztés központjává. Magyarországon elsősorban Heves, Pest, Szabolcs és Csongrád megyékben jelentős a termesztése.

Miért fogyasszuk?

A sárgadinnye a kabakosok családjába tartozik, ezért tulajdonképpen a zöldségekhez sorolandó.

A sárgadinnye legfontosabb összetevői a rostok, ásványi anyagok, vitaminok és nagy mennyiségű víz. Mivel közel 90-95%-a víz, a nyári hőségek idején kiváló hűsítő és vízpótló hatású. Igazi ásványi anyag forrás, jelentős karotin- (növeli az ellenálló-képességet), foszfor-, vas- és nátriumtartalma Vitaminok közül A-, B1-, B2 -és C-vitaminokat tartalmaz. Energiatartalma alacsony, így nagy mennyiség elfogyasztása sem fenyeget elhízással, azonban cukorbetegek óvatosan, kis mértékben fogyasszák, mivel szénhidrát-tartalma magas. Rosttartalma jelentős, segíti az emésztési folyamatokat, helyreállítja a bél- és gyomorműködést.

Fajták:

Hús színe szerint:

• sárga húsú – Ezüstananász, Tétényi csereshéjú
• zöld húsú – Magyar kincs, Muskotály, Topáz.

Termesztőhely szerint:

• Közép-ázsiai fajták - a legnagyobb alak- és formagazdagsággal rendelkeznek. Afganisztán, Üzbegisztán, Türkménia, Kazahsztán, Irán stb. több évezreden át folytatott népi nemesítésének eredményeit foglalja magában. A tenyészidő alapján további négy alcsoport van:

• Handaljak fajtacsoport: rövid tenyészidejű fajták, ide tartoznak a Magyarországon termesztett turkesztán (Turkec) típusok. Nem tárolhatók. 0,8–3,0 kg/db a terméstömegük.
• Adanai (buharai) fajtacsoport: hosszabb a tenyészidejű fajták, terméseik középnagyok vagy nagyok, megnyúlt, ovális alakúak, húsuk vastag, nem tárolhatók és nem szállíthatók.
• Ameri fajtacsoport: terméseik nagyok, tojás vagy ovális formájúak, 2 hét és 3 hónap között tárolhatóak, betegségekkel szemben ellenállóak és jól szállíthatóak.
• Zard fajtacsoport: nagy termésűek, jó minőségűek. 2–8 hónapig is tárolhatóak.

• Európai fajták - Európában és Amerikában elterjedt fajtatípusok. Három fajtacsoportra bonthatók:

• A korai érésű fajták: tömegük kicsi vagy középnagy, felületük sima vagy hálózott, ritkán bemélyedt. A hús színe a fehéres zöldtől a narancssárgáig változhat. Minőségük a kis cukortartalom miatt nem a legjobb.
• Nyári dinnyék: általában a rövid tenyészidejű és a közép-ázsiai fajták hibridjeit foglalják magukban. A nyári hónapokban érő termések általában a helyi friss fogyasztást szolgálják. A termés gömb vagy ovális alakú. A hús vastag vagy középvastag. Színe fehér, zöldes fehér, jó minőségű.
• Téli dinnyék: a fajták zöme itt is a hibridizáció eredménye. A termés megnyúlt ovális, ritkán gömbölyű, tömege nagy. A hús színe fehér vagy zöldes fehér. A héj kemény, húsa vastag. Kiváló minőségüket a szükséges tárolás után kapják.

• Kínai dinnyék - hazánkban nincs jelentőségük.
• Kaszaba dinnyék - a magyar gyakorlat is kezdi hasznosítani (Hógolyó).

A Magyarországon termesztett és elismert fajták:

• Javított Zentai – világossárga húsú, 1-1,5 kg átlagtömegű sárgadinnye.
• Ezüstananász – narancssárga húsú, 1-1,3 kg-os.
• Tétényi csereshéjú – narancssárga húsú, max. 1 kg-os.
• Magyar kincs – gömbölyű alakú, halványzöld húsú, 80 deka és 1 kg közti súlyú.
• Muskotály – halványzöld húsú, 1 kg-os.
• Dixi – halványzöld húsú, fél kilós.
• Hógolyó – gömb alakú, fehéres zöld húsú, 1,5-2 kilós.
• Fortuna – gömb alakú, fehéres zöld húsú, 1-1,5 kilós.
• Topáz – világoszöld húsú, 1,5 kilós.