Saláta Sára kis története.

Saláta Sára

elment a vásárba

idres-bodros, fidres-fodros

zöld selyem szoknyába.

Vele ment, vele ment

zámolyi szekéren

Retek Peti, Répa Rozi,

Cékla Cilikével,

Uborka Borka

meg a Bálint Alma,

Kukorica Katica,

Petrezselyem Panna.

Hogy odaértek,

le is telepedtek,

jó Burgonya Boldizsárnak

jónapot köszöntek.

Agárdi szekéren

most döcög be éppen

zöld pocakos Dinnye bácsi

a háza népével.

Kel Kelem, Sós Jóska,

Parja Pál is ott van,

Körte úrfik mosolyognak

katonás sorokban.

Tök Tóni kíséri,

itt jön Borsó Bözsike

és Paszternák Trézsi.

Birs Biri sárgában

kínálkozik egyre-másra

a hetivásárban.

Velük a sok kofa néni,

A szíves szót ingyen méri:

- Jó napot! – Jó napot! –

- Komámasszony mit hozott?

- Adjon Isten jó szerencsét…

- Adjon Isten magának is minden jót:

ezüstpénzes, aranypénzes vásárlót!

Egy nagysága itt jön már is,

zsebében a bugyelláris:

- Kofa néni, megveszem a portékáját,

de csak akkor, ha nem tartja ki az árát!

- Ó, galambom, dehogy drága…

Egy fillérért pengő ára!

Van itt mindenféle jó,

úri konyhára való!

Főzelékek kínálkoznak,

Friss gyümölcsök mosolyognak:

- Mibelőlük válasszon!

Zöldségek is egyre hívják:

- Töltse meg a kosárkáját!

dinnyeg-dünnyög egymagába.

Erre fordul, arra fordul,

A vevőre zordan mordul:

Összegyűri, összenyomja

fidres-fodros szép ruhámat,

dudos selyem szoknyácskámat!

begyeskedő salátája!

Lám, az orrát de felvágta…

Hadd hallom hát, mi az ára?

nézzen szét a piacon,

Nincs szebb, mint Saláta Sára!

Pengő az utolsó ára!

No, ez aztán megadta!

Egy pengős saláta?

Öregapám se látta!

fittyet hányok rája:

Majd megadja az egy pengőt

a király szakácsa!

Ó, te balga Sára!

Lesheted, hogy érted jöjjön

a király szakácsa!

magad a vásárba

Egy pengőt - hahaha -

ki ad salátára?

minden zöldség elkelt már ilyen-olyan áron.

Elvitték a burgonyát,

almát, babot, céklát,

gyönge kerékrépát.

Kukorica Katicát nagy szekérre rakták,

Dinnye Danit Debrecenbe autón szállították.

öt fillérért párba,

Tök Tóninak, Paraj Pálnak

is akadt gazdája.

a bíróné kérte,

méltóságák alkudoztak

Retek Petikére.

nagy pénzen kereste,

Murok Miskát, Mák Mariskát

autón vitték Pestre.

Vékaszámra hordták…

A piacot egy-kettőre

kitakarították.

fogy a nép a piacon,

bevásált már Julcsa, Borcsa,

ifiasszony, kisasszony.

ki egyenkint, ki meg párba.

…Csak ki maradt ott magába

fidres-fodros zöld szoknyába?

A Saláta Sára!

Bezzeg, most már szánná-bánná,

a fejét is falba vágná…

Kínálkozik, de hiába:

- Jajjajjaj, de bolond voltam,

hogy az orom úgy fennhordtam!

Nem kellek már senkinek se,

itt maradtam szégyenszemre.

- Ténsasszonykám, szép nagysága,

tegyen be a kosárba!

Vigyenek el, jó emberek,

akár ingyen is elmegyek…

Nem bánom már, akárhova:

nagy konyhába, kis kunyhóba,

ecetbe vagy olajba,

berántva vagy habarva,

vagy akár egy rongyos zsákba

kis kacsáknak vacsorára! –

De hiába kínálkozik,

egy vevő sem találkozik:

- Nem kellesz te kényes Sára,

se délre, se vacsorára,

pengőért se, fillérért se,

még egy lyukas garasért se!

No, mi baj van? Ej, gyerekek,

talán csak nem pityeregtek?!

Ne fájjon a szívecskétek:

Jó vége lesz a mesének!

Szemétdombon hervad Sára

búbánatos árvaságba:

búbánat Isten látja,

amit vétett, megbocsátja.

Esővízzel megmosdatja,

napsugárral cirógatja,

lengedező szellőcskével

gyűrt ruháját fodrozgatja.

Kis Saláta újra éled:

- Istenem, de szép az élet! –

Karocskát nyújtja égre:

kivirágzik örömébe!

Ága-boga, száz virága

magot érlel forró nyárba.

Magocskáit szerteszórja,

ki is keltek kakukkszóra.

Sára mama nevet, örül!

Száz gyermeke köröskörül:

harmatlepte, madárlátta

száz kis fodros saláta.

Marcsa, Miska, hogy meglátta,

kis kertjébe palántálta,

szépre, nagyra felnevelte,

a piacra ki is vitte.

Mind el is kelt, illő árba

fehérvári nagy vásárba:

nénik, bácsik mind megvették,

fényes pénzzel megfizették.

Gyűlt a sok pénz, csengő-pengő,

sok fillérből lett a pengő…

Száz fillérért száz saláta:

mégis pengő lett az ára!