|
|
|
A 2011. évben 55. alkalommal tartották meg a francia zöldségtermesztők szakszervezetének éves kongresszusát.
|
Az idei évben 55. alkalommal tartották meg a francia zöldségtermesztők szakszervezetének (Les Producteurs de Légumes de France) éves kongresszusát, ennek második napján három kerekasztal követte egymást a fogyasztói szokásokról, a szakszervezetek szerepéről, valamint a média és a szakma kapcsolatáról. Az első kerekasztal előadói arra keresték a választ, miként lehet felelni a fogyasztók elvárásaira, mit jelent a francia eredet valorizálása és szövetség építése a fogyasztókkal elképzelhető-e hogy ez egy lehetséges válasz a krízisre? Catherine Baros, a zöldség- és gyümölcstermesztési alkalmazott kutató intézet, a CTIFL kutatója szerint 2000-hez képest 2-3%-os vásárlóerő-csökkenést mutatnak a statisztikák, ezzel párhuzamosan egyes termékek esetében csökkenő fogyasztás figyelhető meg. Ez az alkoholos italoknál és a dohányárunál a legszembetűnőbb, ahol minimum -15%-ról lehet beszélni, de érdemi a visszaesés a ruházati cikkek terén is. a mezőgazdaság szempontjából valamelyest biztató, hogy az élelmiszerekre fordított kiadás gyengén, de folyamatosan nő. A friss zöldségek vásárlásában 2000-hez képest +0,1% mennyiségi, árban pedig 3%-os növekedésről lehet beszélni, hasonló nagyságrendű, pozitív trend figyelhető meg a földolgozott és tartósított zöldség-gyümölcs esetében is. A kutató által hivatkozott fölmérések szerint a fogyasztó alig ismeri a termelés folyamatát magát, a gazdálkodókról kialakult képe idejétmúlt, a termékek szezonalitása, ami komoly zavaró tényező a fogyasztók számára. Viszont nagyon jó a francia eredetű termékek megbecsülése, olyannyira, hogy ha a fogyasztó látja, hogy az adott terméket Franciaországban termelték, gyakorlatilag eszébe sem jut kétségbe vonni annak minőségét. Ezzel együtt egyre inkább keresik a helyben termelt termékeket és tisztában vannak azzal, hogy zöldséget fogyasztani jó az egészségre nézve. 20-30 évvel ezelőtt még nagyon senki nem beszélt az egészségre gyakorolt kedvező hatásról, a ma fogyasztójának ez már evidencia, így ritkán tesznek föl a vásárlók ezzel kapcsolatos kérdést. A mai értékesítőknek sokkal inkább arra kell a stratégiájukat irányítani, hogy a fogyasztó örömét lelje a zöldség-gyümölcs fogyasztásban, a fogyasztó vásárlási szokásainak alakításakor pedig nagyon sokat számít az íz, ízletesség, amit egyelőre nem használ ki maximálisan a szakma. A fogyasztó mindenekelőtt a frissességet keresi, csak ezt követi az ár és a származás, nagyon fontos a vásárló megnyerésében a csomagolás anyaga és milyensége – a vevő „szemmel vesz”, és vannak bizonyos sztereotípiák, amiket figyelembe kell venni az értékesítéskor, például a csomagolóanyag megválasztásakor. Catherie Baros vizsgálatai szerint a fogyasztó már nem elsősorban a francia eredetet keresi, hanem arra kíváncsi, hogy az országon belül melyik régióból származik a termék, sőt egyes termékekhez hajlamos egy-egy adott régiót társítani.
A leginkább célközönségnek számító új fogyasztói réteg a friss zöldség-gyümölcs esetében a fiatal felnőttek köre, elsősorban azok, akik tudnak főzni. Akik e téren kevésbé ügyesek, azoknak a termékek mellé a használatot segítő, ösztönző információkat is kell adni, csak így remélhető, hogy nem csak kényszerből, hanem egy idő után már örömmel vásárolnak friss zöldséget, gyümölcsöt. Nagyon nagy szerepe van e célközönség megnyerésében az iskolai étkeztetésnek, ahol intelligens módon összeállítva a mindenkori étlapot, a majdani fiatal felnőtteket idejekorán „rá lehet szoktatni” a zöldségek szeretetére. A feladatot nehezíti, hogy a ma fiatal fogyasztója egy teljesen standardizált minőséggel találkozik nap, mint nap, nem tudja igazán fölfedezni az ízbeli különbségeket a termékek származása, fajtája esetében. Az, hogy egy majdani felnőtt szereti-e a zöldségeket, az nem „elrendeltetés” kérdése, hanem nagyon is a nevelés (otthoni, iskolai) függvénye: a későbbiekre nézve meghatározó, hogy a gyerekek az étkezések során mit és hogyan elkészítve ettek, választ kaptak-e mindazokra a kérdésekre, amiket az eléjük kerülő zöldségek kapcsán föltettek a családi asztalnál vagy az iskolában? Nagyon érdekes az a megállapítás is, hogy a fogyasztási szokások vizsgálatakor kitűnt, a legnagyobb napi mennyiséget friss zöldségből és gyümölcsből az ötven-ötvenöt éves korosztály fogyasztja, ami inkább magyarázható a jó anyagi körülményeikkel, mint a táplálkozás-élettani igényeikkel.
A fogyasztási szokások vizsgálatakor külön kategóriát jelentenek a nem otthoni étkezések, ezek esetében megkülönböztetünk közétkeztetést, kereskedelmi vendéglátást és alternatív értékesítési formákat. A közétkeztetésbe soroljuk a költségvetési intézmények, önkormányzatok által saját személyzettel vagy külső cég bevonásával működtetett kantinokat (iskolák, kórházak, hadsereg), elkülönült csoportot képeznek a kereskedelmi célú vendéglátó-egységek (klasszikus éttermek, gyorsétkezdék, kávézók, stb.), míg sajátos jellegük miatt külön kezelik az időszakos üzemeltetésű, alternatív vagy mozgó árusítást. A közétkeztetés és a kereskedelmi vendéglátás évente közel 470 ezer tonna friss zöldséget és gyümölcsöt használ föl, a nagyobb hányadot – 245 ezer tonnát – a kereskedelmi, ennek kétharmada zöldség, egyharmada gyümölcs. Szembetűnő ez annak fényében, hogy a közétkeztetésben az arány pont fordított, mégpedig a gyümölcsök javára.
A közétkeztetésben hátrányt jelent, ha az adott kantin nincs berendezkedve friss zöldség fogadására, tárolására és manipulálására, akár fizikai, akár személyi okok miatt, ha a konyhai személyzet nem ismeri megfelelően a zöldségeket és/vagy nem tudja azokat igazán jól elkészíteni – emiatt sok későbbi felnőttnek rossz emlékei lehetnek egyes zöldségekről, és előnyben részesítik a már előföldolgozott termékek használatát. Viszont ha a séf jó, csodákat is lehet tenni a jövő generációja ízlésének alakításában. A Les Producteurs de Légumes de France főtitkára szerint a mai diákok a jövő fogyasztói – a francia államnak kell tudnia annyi forrást találnia, hogy az iskolai kantinokban megfelelő formában lehessen a francia zöldségeket tálalni annak érdekében, hogy évekkel később vásárlásaikkal maguk is hozzájáruljanak a francia zöldség-gyümölcs ágazat fönntartásához! Sajnálatos, hogy pont gazdasági okok miatt számolták föl sok esetben az iskolai szakácsok állását, így tűnt el az a képzett szakembergárda, aminek hiánya miatt ma sokszor íztelen, a gyerekek számára egyáltalán nem kívánatos formában kerül az esetenként külföldi zöldség (pl. főszezonban lengyel paradicsom!) az asztalra. A kereskedelmi vendéglátásban a friss zöldség nagyobb arányban van jelen az étlapon, mint a közétkeztetésben, de van még tennivaló a konyhai személyzet oktatásában, néha nehéz a megfelelő alapanyag beszerzése, nincs kihasználva minden lehetőség, amit például marketingben jelenthet egy-egy alapanyag származásának föltüntetése az étlapon.
A közétkeztetésben részt vevő kantinok esetében a politika által szorgalmazott helyi beszerzés nem minden esetben olyan egyszerű, mivel egy-egy termelőnek sokszor nem éri meg naponta néhány láda salátáért sok kilométert megtenni avagy alkalmazottat fizetni, tartják termelői oldalról, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének készek megtalálni azt a megoldást, akár egy (célszerűen szállításra szakosodott) szolgáltató közbeiktatásával, ami lehetővé teszi számukra ezt az új vásárlói réteg kiszolgálását. Rhône-Alpes régió vezetése ennek ellenére azt szeretné, ha néhány éven belül a regionális közétkeztetésben (napi 600 ezer adag) fölkínált zöldség-gyümölcs legalább 15%-a helyi termelésű legyen, amiben számítanak a régió 2600 termelőjére. A kantinok részéről megoldandó problémának tartják, hogy egyenletesebb és szélesebb legyen a kínálat, és tagadhatatlan, hogy van még néhány megoldásra váró adminisztrációs kötöttség is, de a regionális mezőgazdasági szakigazgatás (DRAF) részéről bizakodóak. A régió a maga eszközeivel igyekszik elősegíteni, hogy a kantinok számára látható legyen a teljes regionális kínálat, továbbá ösztönzi azt, hogy a kantinokban a fölszolgált helyi eredetű terméke származási helye és a termelő gazdaság és/vagy beszállító termelői szerveződéssel kapcsolatos információk is legyenek kitéve, a gazdákat pedig arra biztatja, hogy tegyenek meg maguk is mindent annak érdekében, hogy az általuk kínált árualapot a vásárlói oldal minél jobban ismerje.
A közvetlen értékesítésben is egyre inkább számít, hogy a termelő ne csak egyszerűen az árut kapja meg, de kapjon hozzá valami többletet is, például egy-egy érdekes receptet, praktikus tippet az elkészítéshez, tároláshoz, stb. A direkt értékesítés egyik speciális formáját jelenti az úgynevezett „AMAP”, ami lényegét tekintve olyan kapcsolatot takar a fogyasztó és a termelő között, ahol a vevő bizonyos rendszerességgel egyfajta „előfizetéses formában” a szezonnak megfelelő zöldség-gyümölcs termékekből összeállított egységcsomagot kap kézhez. Ez az értékesítési forma a szakmabeliek szerint egy bizonyos szintnél nem lesz jelentősebb, megmarad továbbra is egy réspiacnak. Azt viszont fölháborítónak tartják, hogy már ezt a kezdeményezést is „hamisítják” – léteznek olyan AMAP-ok, amik az internet segítségével szerveződnek, és sok esetben spanyol, marokkói áru is belekerül az egységcsomagokba.
Sajnálatos, hogy a termesztést – mondta egy termelő -, elsősorban a valóban professzionális gazdaságok esetében, a logisztika határozza meg, amit a nagy kereskedelmi láncok igényei szerint szerveznek meg. Ez viszont azzal jár, hogy a termék minősége nem találkozik a fogyasztók elvárásaival, ami mindenképpen negatív hatással van a későbbi vásárlásokra is. A lyoni nagybani piac igazgatója szerint a problémát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, sokkal inkább abban keresendő a probléma, hogy egy olyan változás ment végbe a francia társadalomban, aminek eredményeképpen eltűnt nagyon sok olyan szereplő – pl. a közétkeztetésből -, akiknek megkerülhetetlen szerepe volt a zöldségek napi „közületi” beszerzésében és tényleg jó elkészítésében. A megyei agrárkamara elnöke szerint a minőségi közétkeztetést a sokszor érthetetlen higiéniai előírásokkal lehetetlenítették el és lett mára olyan, amilyen.
Somogyi Norbert mezőgazdasági és TéT-attasé, Párizs
|
|
Sitemap
Segítség