|
|
|
Ennek a trópusi eredetű zöldségnek a származására vonatkozó elméletek igen ellentmondásosak.
|
Őshazája Dél- és Közép-Amerika. A maják és az inkák étkezésének az alapját képezte. Amerika felfedezését követően terjedt el, így Európába először Spanyolországba érkezett, innen került Velencébe, majd Krétára, ahol a kialakuló nagy ültetvények termését a Távol-Keletre szállították, Kínába, Japánba, Észak-Indiába. Eljutott Közép-Afrikába is. ''Kukuruc'' elnevezéssel került a törökökhöz, és csak innen került a 16. században Kelet- és Közép-Európába, így Magyarországra is.
Miért fogyasszuk?
A népi gyógyászat sokáig cukorbetegség, dizentéria gyógyítására, húgyhajtóként, valamint élénkítőként használta a kukoricát. A gyógyító hatásait feltételező hiedelem nem bizonyult megalapozottnak, de számos étrendbe kiválóan beleilleszthető, így ma sem vesztett a jelentőségéből. Legfontosabb az élelmirost-tartalma (8,80 g/ 100 g), amely alkalmassá teszi, hogy alapját képezze az egyéb gabona- és zöldségfélékkel együtt az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásnak. Számos diétának is része lehet. Így például a rostgazdag étrendnek, a székrekedés rendezésén keresztül tanácsolható a vastagbéldaganatok megelőzésére, de a magas vérnyomás kezelésére javasolt étrendbe is illik. A coeliakiadiétában a glutént tartalmazó gabonaféléket a rizsliszt és a burgonyakeményítő mellett a kukoricaliszt helyettesíti. Fontos alapanyag lehet a különböző táplálékallergiás étrendeknél, mivel igen ritkán vált ki allergiát. Magas energiatartalmának köszönhetően 550 kJ/ 100 g (131 kcal) a fogyókúra étrendjéből ki kell hagyni, valamint az összes rostszegény vagy vízben nem oldódó rostszegény étrendből.
Legnagyobb mennyiségben a szénhidrátokat találjuk meg benne (24 g/ 100 g) elsősorban poliszacharidok formájában, de 2,7 g szacharózt is tartalmaz (keményítőtartalma fele a takarmánykukoricáénak), illetve 4,7 g/ 100 g fehérjét és 1,6 g/100 g zsírt. Érdemes megemlíteni a benne rejlő karotint, E-vitamint, niacint, riboflavint. C-vitamin-tartalma 12 mg, és említésre méltó mennyiségben K-, Mg-, P-hordozó.
Felhasználása
A termesztésében való fellendülés csak a 19. században következett be. Használták az állatok etetésére, a textil- és papíriparban alapanyagként, a cigarettagyártásban bevonóanyagként, továbbá nyersen, szárítva, főzve emberi fogyasztásra. A szemekből kukoricalisztet készítettek, és ebből a lisztből készített sűrű kásás étel, a ''Polenta'' déli nemzeti eledel. A kukoricaszemek magas cukortartalma miatt alkoholos ital is készíthető belőle. Eredeti őshazájában, Mexikóban ''Tortilla'' néven a mexikóiak fő eledele volt, és szent ételként tisztelték. Magas szénhidrát-, fehérje- és zsírtartalmának köszönhetően a legnagyobb energiatartalmú zöldségnövény. Megvásárolható frissen csöves kukoricaként, amelyet megfőzhetünk, illetve süthetünk, grillezhetünk. Hozzájuthatunk mélyhűtött, morzsolt változatához, konzervformában, de az ételkészítése során felhasználható a lisztje is.
Míg a kukorica alapvetően a gabonafélék közé tartozik, addig a szuperédes csemegefajták egyértelműen zöldségnövények. Magas hőigénye miatt többnyire még teljes érettsége előtt, puhán kezdik el betakarítását. Érési ideje július végétől szeptemberig tart, de a konzerv- és hűtőipar révén egész évben hozzájuthatunk.
Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB
|
|
Sitemap
Segítség